A BinBlogon csíptem a hírt, miszerint elindult egy új webes feedolvasó, az alertle. A screenshot láttán beütött az aha!-élmény, ennyire perfekten kitalált GUI-t még nem pipáltam ebben a kategóriában. (Na jó, ez nem sokat jelent.)
Először a jót, aztán jön a feketeleves.
Egyoldalas alkalmazás, azaz nem kell lapozgatni, hát ilyet láttunk már, nem is lennék boldog, ha nem így lenne. (Ez különösen rútan formált mondat volt.) Gyorsbillentyűk, ami Gmail-felhasználóként nem újdonság, viszont nagy könnyebbség. Autoplay, na ilyet még nem láttam olvasóban, slideshowként görgeti a feedeket, ami pl. jó lehet egy reggeli kávé mellé, miközben küzdünk a szemünk kinyitásával, magyarán egy elegánsabb és lelkiismeretemgnyugtatóbb, ám időigényesebb megoldása a Mark all read gombnak. Végül pedig feedcsomagok (nem mozgat) és megosztás, ezt még nem próbáltam, de valószínűleg a Google Readert nem fogja ütni.
Ami végül betette a kaput, és eldöntötte, hogy köszönöm, de többet nem, az a magyar nyelvvel való meg(nem)bírkózása volt. Olvashatatlan, ezért innentől kezdve elválnak útjaink. A másik kínom, hogy a túl nagy képeket sem kezeli, így azok hajlamosak szétdobni a feedet.
A saját feedekkel is van egy kis bajom, ugyanis nagyon bejött, hogy a csatornák nem listázva vannak, hanem kis ikonokkal kirakva fentre (ld. kép), de ezeket az ikonokat valami egyéni módon húzhatja be, mert elég keveset rakott ki nekem (kb. a Google Blog és a WordPress faviconjait sikerült felismernie/feltüntetnie) – de ez valószínűleg idővel pótlódikna.
A harmadik problémám, hogy ha túl sok csoportot csinálok, a felső lécbe pakolt lista kilóg a monitoromról, és a jóéletnek sem akar gördülni, így a feedjeim egy része nem hozzáférhető.
Egy szó mint száz, ajánlom ezt az olvasót azoknak, akik nem szeretik rendben tartani az angol nyelvű csatornáikat, és szeretik – ezzel a megkötéssel – a használhatóságot.
Additional comments powered by BackType